Busa | Jellemzők, fajtái, horgászata

A busa (Hypophthalmichthys spp.) a pontyfélék családjába tartozó, Ázsiából – elsősorban Kínából – származó invazív halfaj, amely napjainkra széles körben elterjedt Magyarország tavaiban és folyóvizeiben is. Hazánkban először az 1970-es években telepítették be vízminőség-javítás céljából, mivel planktonokkal, algákkal táplálkozva természetes „víztisztítóként” funkcionál. A két legismertebb változata a fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) és a pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis), amelyek békés természetű, növényevő halak. 

A busa jellemzői

A busák jellegzetessége, hogy gyakran csoportosan szűrik a vizet: ilyenkor tátott szájjal úsznak, miközben a kopoltyújukon keresztül áramlik ki az átszűrt víz. A hazai vizek táplálékbősége és kedvező körülményei miatt túlszaporodtak, ami ökológiai veszélyt jelenthet az őshonos halállományra.

A busa életmódja, táplálkozása

A busa kifejezetten békés, planktonevő halfaj, amely főként fitoplanktonokra (pl. zöldalgák, kékalgák) és zooplanktonokra (vízibolhák, evezőlábú rákok) specializálódott. Táplálkozása során óránként több liter vizet is átszűr, amivel hatékonyan csökkenti a víz algásodását. Ez a szűrési képesség volt az egyik fő indoka a hazai betelepítésüknek is, hiszen természetes módon járulnak hozzá az algás vizek tisztításához.

A busa élőhelyei és előfordulása

A busa rendkívül alkalmazkodóképes, így szinte bármilyen víztípusban megél – legyen szó természetes tavakról, folyókról vagy mesterséges víztározókról. Elsődlegesen azonban a lassan áramló, mélyebb folyószakaszokat kedveli, amelyek ideális feltételeket biztosítanak számára a táplálkozáshoz és szaporodáshoz.

A busa szaporodása, ivarérettsége

Ivarérettségét jellemzően 5–6 éves korára éri el, ívása június–augusztus között történik, amikor is a gyors folyású szakaszokra rakja le ikráit.

A busa felépítése és testmérete

A busa erőteljes, oldalról lapított testfelépítéssel rendelkezik. Feje nagy, szemei feltűnően mélyen ülnek, innen ered a „lesüllyedt szemű” elnevezés. Széles, felső állású szája segíti a planktonszűrést. Testét apró, ezüstösen csillogó pikkelyek borítják, amelyek színe a hátoldalon sötétebb, zöldes árnyalatú lehet, míg oldalról és alulról világosabb ezüstös. A pettyes busánál jellegzetes sötétebb foltok is megfigyelhetők. Farokúszója mélyen bevágott és erős, úszásra kiválóan alkalmas, úszói izmosak és színeik sötét- vagy sárgásszürke tónusúak.

Általánosan 50–100 cm-es testhosszal és 15–25 kg-os súllyal találkozhatunk, de egyes példányok akár 150 cm hosszúra és 40–50 kg fölé is nőhetnek. Gyors növekedésük miatt a busa rövid idő alatt elérheti a kapitális méreteket is.

Legismertebb busa fajták

A hibrid busa a fehér busa és a pettyes busa keresztezéséből jött létre, legtöbbször mesterséges úton. Ezt a változatot elsősorban azért tenyésztik, hogy egyesítse a két faj előnyös tulajdonságait – így a gyors növekedést és a hatékony planktonszűrést. Külsejében mindkét szülőfaj jegyeit hordozza: ezüstös test, a pettyes busára jellemző foltokkal. Elsősorban halastavakban és tározókban találkozhatunk vele, ahol gazdasági hasznosítása mellett vízminőség-javító szerepet is betölt.

A busa horgászata

A busa horgászata nem egyszerű, mivel természetes táplálékához hasonló csalikat igényel. Két fő módszer vált be:

Fenekező busázás

A busázó etetőkosaras szerelékkel a fenék közelébe juttatjuk a csalit, amely lebegő formában jelenik meg a planktonutánzó, felhősítő anyagban. Ez utánozza a természetes táplálékot, vonzza a busát, és így a horogra csalható.

Úszós busázás

Ebben az esetben a víz felső rétegeit célozzuk meg. Speciális úszós szereléket és planktonos etetőanyagot használunk, amely egy felhőréteget képez, utánozva a természetes táplálékot. Az úszó pontos kapásjelzést ad, és élvezetesebb horgászatot kínál.

Ajánlott eszközök

Busázó kosarak, vízközti úszók, plankton tabletták és lebegő csalipufik segítenek növelni a fogási esélyeket.

A busa horgászat tilalmai és szabályozása

Mivel a busa invazív faj, nem vonatkozik rá tilalmi időszak vagy méretkorlátozás – sőt, a kifogott példányokat visszaengedni tilos.

Busa rekord

A jelenlegi magyar (és egyben világrekord) busafogás Boros Tibor nevéhez fűződik: 2017. szeptember 16-án, a Lázbérci-víztározón egy 80 kg-os, 135 cm-es példányt sikerült partra emelnie.

Busa horgászat szempontjából hasznos tudnivalók a busáról

1. Hőmérséklet-függő aktivitás – A busa 12 °C körül kezd el érdemben táplálkozni, 18–26 °C között a legaktívabb. Ha a víz 10 °C alá hűl, szinte teljesen leáll az evéssel, ilyenkor a fenék közelében, mélyebb vermekben pihen.
2. Nappali vertikális vándorlás – Hajnalban és alkonyatkor általában középrétegben, napközben – ha elegendő a plankton – felületi sávban keresi a táplálékot. Forró nyári délutánokon sokszor látni, ahogy a vízfelszín alatt „tátog”, ilyenkor úszós busázó módszerrel fogható a legkönnyebben.
3. Áramlás- és szélkedvelés – A busa folyamatos planktonáramot keres. Lassú sodrású folyósarkokban, torkolatok visszaforgóiban, illetve állóvizeknél a szél felőli partok előtt gyűlik össze, mert oda sodródik a lebegő táplálék. Friss szél- vagy esőfront gyakran élénkíti a kapást.
4. Csoportos tartózkodás – Nagy rajokban mozog; ha egyet megakasztasz, érdemes ugyanoda visszadobni, mert a csapat még ott tartózkodik. A fenekező kosár vagy úszós etető „ködfelhője” kvázi „etetésként” működik, de folyamatos utánpótlás kell, különben a banda gyorsan továbbáll.
5. Spawning-trigger – Íváskor (június–augusztus, 22–24 °C) a folyók megáradó, oxigén­dús felső szakaszaira húz. Ha magas a vízállás, kevés plankton marad a medencékben, ezért a kapókedv látványosan visszaeshet; ekkor inkább más halra érdemes váltani.
6. Érzékszervek sajátossága – A mélyen ülő szemek miatt gyenge a látása; szaglásra, ízérzékelésre és a laterális vonalára hagyatkozik. Éppen ezért a finom habcsalik, erős aromák, aminosav- és betain-dús felhősítők kimondottan hatékonyak.
7. Horog, előke, merítés – A busa szájszeglete kemény, de belül puha; kis méretű, erős, vékony húsú horoggal (#8-12) könnyű behatolást és jó akadást érhetsz el. Használj minimum 0,25-0,28 mm-es előkét és nagy, mély fejű, erős merítőszákot (legalább 60 cm szájátmérővel), mert a fárasztás végén gyakran vetődik.
8. Kötelező kiemelés, szakszerű tárolás – Mivel a busát tilos visszaengedni, érdemes előre gondoskodni jég- vagy hűtőládáról, illetve rövid idejű, tágas drótszákról a parton. Hosszabb tárolásnál a békés halakat kímélő karikás haltartó nem megfelelő, mert a busa nagy mennyiségű oxigént von el.
9. Hasznos „plankton-indikátorok” – Erős zöldes víz, lebegő algapehely, napsütéses széljárta felszín mind arra utal, hogy a plankton tömeges. Ilyenkor nő a busa kapókedve, míg tiszta, átlátszó vízben gyakran inaktív.
10. Holdfázis és fény – Teliholdas, derült éjszakán a busa gyakran felszínközelbe húz, ilyenkor éjszakai úszós busázással is próbálkozhatsz, gyengén világító úszóval vagy light-stickkel.

Milyen a busa húsa?

A busa húsa fehér, kissé zsíros, mégis omlós állagú. Bár viszonylag szálkás, megfelelő előkészítéssel ízletes ételek készíthetők belőle. Omega-3 zsírsavakban és vitaminokban (A-, D-, B1-, B2-, B12) gazdag, valamint számos fontos nyomelemet tartalmaz, például magnéziumot, vasat, szelént és jódot. Íze semleges, ezért jól fűszerezhető és sokoldalúan felhasználható.

Mit főzzünk busából?

A legnépszerűbb elkészítési módok közé tartozik a rántott busa, a filézett busasteak és a halászlé. A busát füstölni is lehet – zsíros húsa különösen jól illeszkedik a füstös aromákhoz. Egy egyszerű busasteakhez például elég egy kis fokhagymás-olívás pác, serpenyőben ropogósra sütve, citrommal és steak burgonyával tálalva igazán különleges fogás készíthető belőle.